Összességében tetszett, de kicsit mégiscsak többet vártam volna.
A disztópikus világ után kicsit más irányba evezve, hosszú idő után végre újból kipróbáltam egy Dream válogatásos könyvet. Robyn Schneider könyvének fülszövege nagyon felkeltette az érdeklődésemet, éppen ezért miután a kiolvastam, sajnos kissé csalódnom kellett. Leginkább a regény végével nem értettem egyet, bár elismerem, hogy ezzel a befejezéssel csak még realistább lett az egész, mégis így valamilyen szinten befejezetlennek érzem Ezra történetét. Persze én is tudom, hogy nem minden fekete és fehér, ezt pedig végülis remekül bemutatta az író a karakterein keresztül, szóval összességében tetszett a könyv, úgyhogy ehhez mérten fogom kifejteni a véleményemet a továbbiakban.
A regény főhőse, Ezra Faulkner szerint mindenki számára tartogat a sors egy tragikus fordulatot, és csak ezt követően történnek meg az igazán fontos események. Számára ez a fordulat közvetlenül a végzős éve előtt következik be: egy baleset következtében olyan súlyosan megsérül a térde, hogy kénytelen abbahagyni a teniszt, ami középiskolája legnépszerűbb sportjai közé tartozik. A végzős évét tehát olyan fakultációk és tárgyak felvételével kezdi meg, amelyekkel nagyobb esélye van egy egyetemre bekerülni, és így kerül újra egyre közelebbi viszonyba gyerekkori legjobb barátjával és annak barátaival, akik a suli hierarchikus rendszere szerint éppenséggel a kirekesztettek közé tartoznak. A kialakult helyzetet pedig csak még tovább bonyolítja Cassidy, az újonnan érkezett lány, aki szinte azonnal felkelti Ezra érdeklődését.
A regény főhőse, Ezra Faulkner szerint mindenki számára tartogat a sors egy tragikus fordulatot, és csak ezt követően történnek meg az igazán fontos események. Számára ez a fordulat közvetlenül a végzős éve előtt következik be: egy baleset következtében olyan súlyosan megsérül a térde, hogy kénytelen abbahagyni a teniszt, ami középiskolája legnépszerűbb sportjai közé tartozik. A végzős évét tehát olyan fakultációk és tárgyak felvételével kezdi meg, amelyekkel nagyobb esélye van egy egyetemre bekerülni, és így kerül újra egyre közelebbi viszonyba gyerekkori legjobb barátjával és annak barátaival, akik a suli hierarchikus rendszere szerint éppenséggel a kirekesztettek közé tartoznak. A kialakult helyzetet pedig csak még tovább bonyolítja Cassidy, az újonnan érkezett lány, aki szinte azonnal felkelti Ezra érdeklődését.
Van az a mondás, miszerint bajban derül ki ki az igaz barát, ebben én pedig nagyon hiszek, az író pedig ezt remekül érzékeltette a történet során. Ezra számára csak a balesetet követően realizálódott, hogy mennyire félreismerte csapattársait, ráadásul miután visszatért az iskolába, a baráti társasága megpróbált úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, ezt pedig én undorítónak tartottam. Ezzel nem azt mondom, hogy minden egyes alkalommal fel kellett volna hozniuk a történteket, hiszen valószínűleg Ezrának sem esett volna jól ha állandóan csak sajnálkozó szempárral kell találkoznia, akkor sem volt helyes, ahogyan viselkedett az elit csapat.
Ezra egyébként már a legelején elnyerte a szimpátiámat, még annak ellenére is, hogy elmondása szerint sokszor csak untatta a baráti társasága, és kvázi eljátszott egy szerepet, hogy kvázi ne tűnjön ki, de őszintén szólva egy tinédzsertől nem is vártam el mást. Jobban belegondolva szerintem sokan ugyanígy cselekedtek volna, csakhogy a népszerűek közé tartozzon. De nem is ez a lényeg, hanem az út amit a balesetet követően megtett Ezra. Nagyon élvezetes volt olvasni, ahogyan kiszakadt addigi közegéből, és megpróbálta újra összerakni az életét. Toby de legfőképpen Cassidy közreműködésével pedig izgalmas kalandokba keveredett, a vitaverseny során eltöltött szállodai estéjüket például különösen imádtam.
Cassidy tehát egyértelműen jót tett Ezrának, de ezt tulajdonképpen fordítva is igaz, hiszen azt már az elején is lehetett sejteni, hogy bizony a lánnyal is történhetett valami rossz dolog, ami elől menekülni próbál. Cassidy személyes tragédiája nem lepett meg túlzottan, az már viszont annál inkább, ahogyan a szálak egymáshoz kapcsolódtak. Kétségkívül rettentően váratlan fordulat volt ez, amire nem voltam felkészülve, és az ezzel kapcsolatos vég bosszant a leginkább. De erről egy picit később.
Akit még feltétlenül meg akartam említeni, az Toby. Imádtam a különc öltözködését, a röhejes beszólásait, de a leginkább azt, ahogyan próbált kilógni a sorból és még csak véletlenül sem akart megfelelni a többségnek. Szóval lenyűgözött a személyisége, és csak ezek után derült ki, hogy meleg. Hihetetlenül őszintén fogalmazott ezzel kapcsolatban Ezrának, amit valóban öröm volt olvasni. És igen, szívesen látnám őt egy külön könyvben, mellékszereplőként pedig csatlakozhatnának hozzá Ezra és a többiek.
Akit még feltétlenül meg akartam említeni, az Toby. Imádtam a különc öltözködését, a röhejes beszólásait, de a leginkább azt, ahogyan próbált kilógni a sorból és még csak véletlenül sem akart megfelelni a többségnek. Szóval lenyűgözött a személyisége, és csak ezek után derült ki, hogy meleg. Hihetetlenül őszintén fogalmazott ezzel kapcsolatban Ezrának, amit valóban öröm volt olvasni. És igen, szívesen látnám őt egy külön könyvben, mellékszereplőként pedig csatlakozhatnának hozzá Ezra és a többiek.
Végezetül Spoileresen értekeznék tovább a regény lezárásával kapcsolatban.
Nagyon ötletes és váratlan húzásnak tartom, ahogyan összekapcsolódik Ezra és Cassidy tragédiája. Bár utálnom kellene Cassidy bátyját, amiért cserbenhagyta Ezrát, mégsem tudom, sőt tulajdonképpen valamilyen szinten együtt is tudtam vele érezni, a halálát pedig különösen sajnálom. Cassidy döntésével viszont már sehogysem tudok kibékülni. Valahol persze megértem, amiért végül a szakítás mellett döntött a lány, hiszen egy ilyen szövevényes tragédián nehezen lehet ezen túllendülni, és akkor még nem is beszélve arról, hogy ha együtt maradnak, akkor a szülőknek is meg kellett volna mondani a teljes igazságot, ami szintén nagy trauma lett volna. Mégis úgy gondolom, hogy Cassidy-nek hosszútávon igenis jót tett volna Ezra társasága, és pont emiatt érzem befejezetlennek a sztorit, Cassidy ugyanis egyértelműen nem dolgozta fel a tragédiát, és kvázi egyik helyről menekült a másikra. De mint tudjuk, ez a könyv nem Cassidy-ről szól, éppen ezért az író a lehető legtöbb szálat szépen elvarrta.
Nagyon ötletes és váratlan húzásnak tartom, ahogyan összekapcsolódik Ezra és Cassidy tragédiája. Bár utálnom kellene Cassidy bátyját, amiért cserbenhagyta Ezrát, mégsem tudom, sőt tulajdonképpen valamilyen szinten együtt is tudtam vele érezni, a halálát pedig különösen sajnálom. Cassidy döntésével viszont már sehogysem tudok kibékülni. Valahol persze megértem, amiért végül a szakítás mellett döntött a lány, hiszen egy ilyen szövevényes tragédián nehezen lehet ezen túllendülni, és akkor még nem is beszélve arról, hogy ha együtt maradnak, akkor a szülőknek is meg kellett volna mondani a teljes igazságot, ami szintén nagy trauma lett volna. Mégis úgy gondolom, hogy Cassidy-nek hosszútávon igenis jót tett volna Ezra társasága, és pont emiatt érzem befejezetlennek a sztorit, Cassidy ugyanis egyértelműen nem dolgozta fel a tragédiát, és kvázi egyik helyről menekült a másikra. De mint tudjuk, ez a könyv nem Cassidy-ről szól, éppen ezért az író a lehető legtöbb szálat szépen elvarrta.
Értékelés: 7/10.
Nagyon szerettem volna legalább nyolc pontot adni, de az első benyomásom a hét pontra esett, és ezen nem szerettem volna változtatni. Mindenesetre nem bántam meg, amiért elolvastam a könyvet, és a jövőben szívesen esik majd a választásom egy újabb Dream válogatásos könyvre. Már be is szereztem egyet, aki kíváncsi, az a Molyon megtudhatja, hogy pontosan melyiket. :)
Nagyon szerettem volna legalább nyolc pontot adni, de az első benyomásom a hét pontra esett, és ezen nem szerettem volna változtatni. Mindenesetre nem bántam meg, amiért elolvastam a könyvet, és a jövőben szívesen esik majd a választásom egy újabb Dream válogatásos könyvre. Már be is szereztem egyet, aki kíváncsi, az a Molyon megtudhatja, hogy pontosan melyiket. :)
Kinek ajánlom elolvasásra?
Elsősorban YA kedvelők számára, de persze azok is bátran a kezükbe vehetik, akik szeretik az úgymond tragikusabb alkotásokat, és szeretnek kissé elgondolkozni a témáról.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése